Chicagói Nyilatkozatok
1. Chicagói nyilatkozat
1. cikkely:
Megvalljuk, hogy a Szentírást Isten irányadó és megbízható Ígéjeként kell fogadni.
Elutasítjuk, hogy a Szentírás a tekintélyét az egyháztól, a hagyományoktól, vagy bármely más emberi forrásból nyerné.
2. cikkely:
Megvalljuk, hogy a Szentírás a legfelsőbb rendű írott mérce, mellyel Isten megköti a lelkiismeretet, az egyház tekintélye pedig alá van vetve a Szentírás tekintélyének.
Elutasítjuk, hogy az egyházi hitvallások, zsinatok, vagy nyilatkozatok a Biblia tekintélyénél nagyobb, vagy azzal egyenlő tekintéllyel rendelkeznének.
3. cikkely:
Megvalljuk, hogy az írott Íge egészében Isten által adott kijelentés.
Elutasítjuk, hogy a Biblia pusztán csak a kijelentésről szóló tanúságtétel volna, vagy csak a találkozás során válna kijelentéssé, vagy hogy érvényessége az emberek válaszától függne.
4. cikkely:
Megvalljuk, hogy Isten, Aki az emberiséget a Maga képmására teremtette, a nyelvet használta a kinyilatkoztatás eszközeként.
Elutasítjuk, hogy az emberi nyelv a teremtményi mivoltunk folytán olyannyira korlátozott volna, hogy ez alkalmatlanná tenné az isteni kijelentés közvetítésére. Továbbá elutasítjuk azt is, hogy az emberi kultúra és nyelv bűn miatti megromlása meghiúsította volna Isten ihlető munkáját.
5. cikkely:
Megvalljuk, hogy Isten kijelentése a Szentírásban progresszív volt.
Elutasítjuk, hogy a későbbi kijelentés, mely betöltheti a korábbi kijelentést, azt valaha is helyesbítené, vagy annak valaha is ellentmondana. Továbbá elutasítjuk azt is, hogy bármiféle normatív kijelentés adatott volna Az Újszövetség könyveinek lezárása óta.
6. cikkely:
Megvalljuk, hogy az egész Szentírás, valamint annak minden egyes része egészen az eredeti szavak szintjéig isteni ihletés által adatott.
Elutasítjuk, hogy a Szentírás ihletettségét vallhatnánk úgy, hogy egyes részei nélkül az egészet tekintenénk ihletettnek, vagy annak csak egyes részeit az egész nélkül.
7. cikkely:
Megvalljuk, hogy az ihletettség Istennek az a munkája volt, amelyben emberi szerzőkön keresztül, az Ő Lelke által az Ő Ígéjét adta nekünk. A Szentírásnak isteni eredete van. Az isteni ihletés módszere jórészt titokban marad előttünk.
Elutasítjuk, hogy az ihletettség leredukálható volna emberi intuícióra, vagy a tudat bármiféle felfokozott állapotára.
8. cikkely:
Megvalljuk, hogy Isten az ihletés munkájában hasznosította az Általa kiválasztott és felkészített írók konkrét személyiségét és irodalmi stílusát.
Elutasítjuk, hogy Isten elnyomta ezen írók személyiségét, mikor leíratta velük az Általa választott szavakat.
9. cikkely:
Megvalljuk, hogy az ihletés, noha nem részesített mindentudásban, garantálta az igaz és megbízható kifejezését minden dolognak, amikről a Biblia szerzői felindíttattak, hogy beszéljenek és írjanak.
Elutasítjuk, hogy eme szerzők véges volta, vagy gyarlósága szükségszerűen, vagy bármi más módon torzulást, vagy valótlanságokat eredményezett volna Isten Ígéjében.
10. cikkely:
Megvalljuk, hogy az ihletettség a szó szoros értelmében csak a Szentírás eredeti kézirataira vonatkozik, amelyek Isten gondviselése folytán nagy pontossággal rekonstruálhatók a hozzáférhető kéziratokból. Azt is megvalljuk, hogy a Szentírás másolatai és fordításai is Isten Ígéjét képezik abban a mértékben, amennyire hűen adják vissza az eredetit.
Elutasítjuk, hogy a keresztyén hit bármely lényeges elemét befolyásolná az eredeti kéziratok hiánya. Azt is elutasítjuk, hogy ezek hiánya a Biblia tévedhetetlenségét érvénytelenné, vagy lényegtelenné tenné.
11. cikkely:
Megvalljuk, hogy az isteni ihletéssel adott Szentírás tévedhetetlen, így nagyon távol áll attól, hogy félrevezessen minket: igaz és megbízható minden dologban, amiről beszél.
Elutasítjuk, hogy lehetséges lenne a Biblia számára egyszerre tévedhetetlennek és hibásnak lenni az állításaiban. A tévedhetetlenség és a hibátlanság megkülönböztethető, de el nem választható.
12. cikkely:
Megvalljuk, hogy a Szentírás egészében tévedhetetlen, mentes minden hamisságtól, csalástól, vagy megtévesztéstől.
Elutasítjuk, hogy a Biblia tévedhetetlensége és hibátlansága csak a lelki, vallási, vagy a megváltással kapcsolatos dolgokra korlátozódna, de ne vonatkozna a történelem és a tudomány területéhez tartozó állításaira. Azt is elutasítjuk, hogy a Föld történetével kapcsolatos tudományos hipotézisek alkalmasak lennének arra, hogy a Szentírás teremtéssel és az özönvízzel kapcsolatos állításainak a megcáfolására használják fel őket.
13. cikkely:
Megvalljuk a tévedhetetlenség, mint teológiai fogalom használatának helyességét a Szentírás teljes megbízhatóságának vonatkozásában.
Elutasítjuk, hogy helyes a Szentírást az igazság és a tévedés olyan mércéi szerint kiértékelni, melyek a használatától, vagy céljától idegenek. Elutasítjuk azt is, hogy a tévedhetetlenséget cáfolják a Biblia olyan jelenségei, mint a modern technikai pontosság hiánya, a nyelvtan, vagy a helyesírás szabálytalanságai, a természet megfigyelésen alapuló leírásai, tévedésekről való beszámolók, a túlzó kijelentések és a kerekített számok, illetve a helyi mértékegységek használata, az eltérő témaválasztások a párhuzamos beszámolókban, vagy a kötetlen idézetek felhasználása.
14. cikkely:
Valljuk a Szentírás egységét és belső következetességét.
Elutasítjuk, hogy állítólagos hibák és ellentmondások, melyeket még nem sikerült feloldani, érvénytelenítenék a Biblia igaz állításait.
15. cikkely:
Megvalljuk, hogy a tévedhetetlenség tantétele a Bibliának az ihletettséggel kapcsolatos tanításán alapszik.
Elutasítjuk, hogy Jézus Szentírással kapcsolatos tanítását elvethetjük az Ő emberi mivoltára, vagy bármilyen, az emberi természetéhez köthető korlátjára való hivatkozással.
16. cikkely:
Megvalljuk, hogy a tévedhetetlenség tantétele szerves részét képezte az egyház hitének a története során mindvégig.
Elutasítjuk, hogy a tévedhetetlenség tantételét a skolasztikus protestantizmus agyalta volna ki, vagy hogy az válaszreakció lenne a negatív bibliakritikára.
17. cikkely:
Megvalljuk, hogy a Szentlélek tesz bizonyságot a Szentírásról, ezáltal biztosítván a hívőket Isten írott Ígéjének megbízhatóságáról.
Elutasítjuk, hogy a Szentlélek eme bizonyságtétele a Szentírástól elszigetelten, vagy azzal ellentétesen működne.
18. cikkely:
Megvalljuk, hogy a Szentírás szövegét grammatikai-történelmi exegézissel kell magyarázni, számításba véve irodalmi formáit és eszközeit, továbbá azt, hogy a Szentírásnak kell a Szentírást magyaráznia.
Elutasítjuk a szöveg bármiféle olyan kezelésének, vagy a mögötte álló források olyan kutatásának törvényességét, ami annak relativizálásához, történelmi hitelességének megkérdőjelezéséhez, a tanításainak figyelmen kívül hagyásához, vagy a szerzőséggel kapcsolatos állításainak elvetéséhez vezethet.
19. cikkely:
Megvalljuk, hogy a Szentírás teljes tekintélyének, tévedhetetlenségének és hibátlanságának a megvallása létfontosságú a lélek számára a keresztyén hit egészének megértéséhez. Megvalljuk azt is, hogy az efféle megvallásnak el kell vezetnie a Krisztus képmásával való egyre nagyobb hasonlóságra.
Elutasítjuk, hogy az efféle megvallás szükséges az üdvösséghez. Azt is elutasítjuk azonban, hogy a hibátlanság elvethető lenne anélkül, hogy ne lenne súlyos következménye mind az egyénre, mind az egyházra nézve.
2. Chicagói nyilatkozat (a Biblia magyarázatáról)
1. cikkely:
Megvalljuk, hogy a Szentírás normatív tekintélye egyenlő Isten tekintélyével, és hogy ezt Jézus Krisztus, az egyház Ura is tanúsítja.
Elutasítjuk, hogy legitim volna Jézus Krisztus tekintélyét elszakítani a Szentírás tekintélyétől, vagy hogy helyes volna a kettőt szembeállítani egymással.
2. cikkely:
Megvalljuk, hogy miként Krisztus is isten és ember egy személyben, úgy a Szentírás is feloszthatatlanul isteni és emberi szó.
Elutasítjuk, hogy a Szentírás alázatos, emberi formájából az következne, hogy tartalmaz tévedéseket, hiszen Krisztus emberi természetétől még megaláztatásában is idegen volt a bűn.
3. cikkely:
Megvalljuk, hogy Jézus Krisztus személye és megváltói műve áll az egész Szentírás középpontjában.
Elutasítjuk, hogy helyes lehet bármilyen bibliamagyarázati módszer, amely elveti a Szentírás krisztocentrikus természetét vagy elhomályosítja azt.
4. cikkely:
Megvalljuk, hogy a Szentlélek, aki inspirálta a Szentírást, ma az Íráson keresztül munkálkodik, hogy hitet ébresszen bennünk annak üzenete iránt.
Elutasítjuk, hogy a Szentlélek valaha is bárkit olyanra tanítana, ami ellentétes a Szentírás tanításával.
5. cikkely:
Megvalljuk, hogy a Szentlélek lehetővé teszi a hívők számára, hogy a Szentírás üzenetét megértsék és alkalmazzák azt az életükre.
Elutasítjuk, hogy a természeti ember (értsd: újjá nem született/szerk.) képes lenne a Szentlélek munkája nélkül lelki módon megismerni a Biblia üzenetét.
6. cikkely:
Megvalljuk, hogy a Biblia Isten igazságát állítások és kijelentések formájában fejezi ki. Kijelentjük, hogy a bibliai igazság egyrészt objektív, másrészt abszolút. Továbbá megvalljuk, hogy egy állítás akkor igaz, ha a dolgokat úgy ábrázolja, amilyenek azok a valóságban, és akkor hamis, ha tévesen mutatja be a tényeket.
Elutasítjuk azt a nézetet, hogy a bibliai igazság csak arra szolgál, hogy elvezessen minket bölcsen az üdvösségre. Elutasítjuk továbbá, hogy a hibát csak úgy lehetne definiálni, mint szándékos félrevezetést.
7. cikkely:
Megvalljuk, hogy az egyes bibliai szövegek üzenete egyedi, konkrét és rögzített.
Elutasítjuk, hogy ennek a konkrét üzenetnek a felismerése kizárná ezen üzenet alkalmazásának sokféleségét.
8. cikkely:
Megvalljuk, hogy a Bibliában vannak olyan tanítások és rendelkezések, amelyek minden kulturális kontextusra és helyzetre alkalmazhatók, de vannak olyanok is – és ezt maga a Szentírás is egyértelművé teszi -, amelyek csak bizonyos szituációkra vonatkoznak.
Elutasítjuk, hogy kulturális tényezők határoznák meg, hogy a Szentírás mely parancsait tartjuk általánosnak vagy helyzetfüggőnek. Továbbá elutasítjuk, hogy mindenkire érvényes parancsokat kulturális vagy helyzetfüggő tényezők valaha is viszonylagossá tehetnek.
9. cikkely:
Megvalljuk, hogy a hermeneutika fogalma, amely történelmileg az exegezis szabályait jelölte, jogosan kiterjedhet mindarra, ami a bibliai kijelentésnek és annak életünkre vonatkozó konzekvenciáinak megértéséhez hozzátartozik.
Elutasítjuk, hogy a Szentírást magyarázó személy értelmezéséből meghatározható vagy levezethető lenne az Írás üzenete. Ezért elutasítjuk azt az elképzelést, miszerint a Szentírás szerzőit és a bibliai szöveg magyarázóit büntetlenül egy kalap alá lehetve vonni. Tehát a Szentírás üzenete bizonyos mértékig csak korlátolt számú értelmezést tesz lehetővé a bibliai szöveget vizsgáló ember számára.
10. cikkely:
Megvalljuk, hogy az Írás Isten igazságát az irodalmi formák gazdag sokféleségén keresztül közvetíti számunkra.
Elutasítjuk, hogy az emberi nyelvben rejlő korlátok alkalmatlanná tennék az Írást arra, hogy Isten üzenetének közvetítőjévé váljon.
11. cikkely:
Megvalljuk, hogy az Írás szövegének fordításai Isten ismeretét minden időbeli és kulturális határon átívelően képesek közvetíteni.
Elutasítjuk, hogy a bibliai szöveg jelentése olyan szorosan kapcsolódna ahhoz kultúrához, amelyben létrejött, hogy e jelentés megértése más kultúrákon belül lehetetlen lenne.
12. cikkely:
Megvalljuk, hogy a Szentírása fordításakor kizárólag olyan kifejezéseket használhatunk, melyek a bibliai tanítás torzítások nélküli megértését segítik az adott kultúrában.
Elutasítjuk azoknak a módszereknek a legitimitását, amelyek figyelmen kívül hagyják az interkulturális kommunikáció követelményeit, vagy e folyamatban – a Biblia üzenetének kultúrákon átívelő közvetítése és alkalmazása során – torzítják a bibliai szöveg jelentését.
13. cikkely:
Megvalljuk, hogy szükséges tudatosítanunk azt a tényt, hogy a Szentírás különbözői részei más irodalmi műfajokba sorolhatók formájuk és stílusuk szerint, továbbá, hogy mindez lényeges a helyes exegézishez. Ezért a műfajkritikát méltányoljuk, mint a bibliai tudományok egyikét.
Elutasítjuk, hogy a történetiséget mellőző műfajok kategóriájába lehetne sorolni olyan bibliai elbeszéléseket, amelyek tényszerű beszámolóként tekintenek magukra.
14. cikkely:
Megvalljuk, hogy a különféle eseményekről, beszédekről és kijelentésekről szóló bibliai beszámolók – jóllehet sokféle, a tárgynak megfelelő irodalmi formában kerültek megfogalmazásra – mindig összhangban vannak a történelmi tényekkel.
Elutasítjuk, hogy a Szentírásban szereplő eseményeket, beszédeket vagy kijelentéseket a bibliai írók találták volna ki, vagy azok, akikhez a bibliai szerzők által idézett és felhasznált hagyományok köthetők.
15. cikkely:
Megvalljuk, hogy a Bibliát eredeti értelméhez hűen kell magyarázni. A szó szerinti értelem alatt a grammatikai-történeti értelmet, vagy jelentést értjük, ami megegyezik a szöveg írójának eredeti szándékával. A szó szerinti értelemnek megfelelő magyarázat számol a szövegben fellelhető szófordulatokkal és a képes beszéddel.
Elutasítunk minden olyan megközelítést, amely nem támogatja a Szentírás szó szerinti értelmezését.
16. cikkely:
Megvalljuk, hogy szabad, sőt szükséges legitim kritikai módszereket alkalmazni, amikor a kanonikus szöveget és annak jelentését szeretnék meghatározni.
Elutasítjuk, hogy jogos volna megengedni a bibliakritika olyan módszereinek használatát, amelyek megkérdőjelezik a bibliai szerzők által közvetített üzenet (=kifejezésre juttatott jelentés) igazságát és annak teljességét, vagy bármilyen más bibliai tanítást.
17. cikkely:
Megvalljuk, hogy a Szentírás egységes, harmonikus és konzisztens, és kijelentjük, hogy a Szentírás önmaga legjobb magyarázója.
Elutasítjuk a Szentírás olyan módon történő magyarázatát, amikor azt sugalljuk, hogy az egyik szakasz korrigálja a másikat, vagy szembemegy a másikkal. Elutasítjuk, hogy a Szentírás későbbi írói a Szentírás korábbi szakaszait hibásan magyarázták volna, amikor ezeket idézik vagy amikor hivatkoznak rájuk.
18. cikkely:
Megvalljuk, hogy amikor a Biblia önmagát magyarázza, azt mindig helyesen teszi, és hogy ez soha nem jelent eltérést az inspirált szöveg eredeti jelentésétől, hanem mélyebb megértéséhez vezet. A prófétai szó egyetlen és konkrét jelentése nem zárja ki, hogy már a próféta is teljes mértékben megértette, hogy mire vonatkozik az üzenete, bár azt is valljuk, hogy ez nem szükségszerű. A konkrét üzenet mindig megfelelt Isten szándékának, ezt bizonyítja az is, hogy később ezek beteljesedtek.
Elutasítjuk, hogy a Biblia írói minden esetben megértették szavaik és üzenetük végső következményeit.
19. cikkely:
Megvalljuk, hogy bármilyen előzetes megértéssel közelít a Szentíráshoz annak magyarázója, ez sosem mondhat ellent magának az Írásnak, ha mégis, felül kell bírálnia nézeteit a kijelentés fényében.
Elutasítjuk, hogy a Szentírásnak meg kellene felelnie olyan, vele összeegyeztethetlen rendszerek előfeltevéseinek, mint a naturalizmus, az evolúció elmélet, a szcientizmus, a szekularizmus, a szekuláris humanizmus vagy a relativizmus.
20. cikkely:
Megvalljuk, hogy mivel Isten minden igazság szerzője – legyen szó bibliai, vagy Bibilián kívüli igazságról -, ezért ezek között nincs ellentmondás, valamint összetartoznak. Megvalljuk, hogy a Biblia igazat mond, amikor természetre, történelemre, vagy bármi másra vonatkozó kérdéseket érint. Továbbá megvalljuk, hogy egyes esetekben a Biblián kívüli adatok, információk értékesek lehetnek, mert segítségükkel tisztázhatjuk, hogy mit tanít a Szentírás, a téves értelmezéseket pedig korrigálhatjuk.
Elutasítjuk, hogy Biblián kívüli nézetek bármikor is cáfolhatnák a Szentírás tanítását, vagy fontosabbak lehetnének annál.
21. cikkely:
Megvalljuk, hogy a speciális és az általános kijelentés összhangban van, ezért a Biblia tanítása és a természettudományos tények sosem mondanak ellent egymásnak.
Elutasítjuk, hogy bármilyen, valóban tudományosnak nevezhető tény összeegyeztethetlen lenne a Szentírás bármely szakaszának helyes értelmezésével.
22. cikkely:
Megvalljuk, hogy a Gen 1-11 tényszerű beszámoló, csakúgy, mint Mózes első könyvének további részei.
Elutasítjuk a Gen 1-11 mitikus értelmezését, továbbá azt, hogy a Föld történetével és az ember eredetével kapcsolatos tudományos hipotézisek felülírhatnák bármikor is a Szentírás teremtésről szóló tanítását.
23. cikkely:
Megvalljuk, hogy az Írás teljes mértékben érthető, különösen ami a bűnből való megváltás üzenetét illeti.
Elutasítjuk azt a nézetet, mely szerint a Szentírás minden egyes része egyaránt érthető, vagy, hogy minden egyes része ugyanolyan jelentőséggel bírna a megváltás tekintetében.
24. cikkely:
Megvalljuk, hogy a Szentírás érthető a bibliatudósok szakvéleménye nélkül is.
Elutasítjuk, hogy figyelmen kívül kellene hagynunk a Biblia tudományos vizsgálatának eredményeit.
25. cikkely:
Megvalljuk, hogy kizárólag az a típusú igehirdetés közvetítheti megfelelően az isteni kinyilatkoztatást, és csak az alkalmazza ezt a kinyilatkoztatást helyesen az életre, amelyik Isten szavát megbízható módon magyarázza.
Elutasítjuk, hogy az igehirdető az Írás szövegétől függetlenül bármiféle, Istennek tulajdonított üzenettel rendelkezhetne.
Fordította: Márkus Tamás András, református lelkész
A nyilatkozatokat Márkus Tamás András fordította.